Népszava, 1927. augusztus (55. évfolyam, 173–196. sz.)

1927-08-17 / 185. szám

« a belügyi, tárcát. Feng tábornoknak egyébként már csak 50.000 főnyi hadserege van. A harctéri helyzet egyébként teljesen zűr­zavaros. A délkínai front, úgy látszik, teljesen fölbomlott és az egyes délkínai tábornokok kö­zött megszűnt minden kontaktus. Az északi csapatok a helyzetet kihasználva, tovább folytatják előny­omulásukat. Az új francia mm. a sronvédelmet síanálja. Szerkezeténél fogva képtelen a szorzló hadjáratra. Parisból jelentik, hogy Poincaré hadügy­­minis­zter egy hétfőn tartott beszédében vá­zolta az új­­hadsereg feladatait. Hevesen tilta­kozott azi ellen a­ vád ellen, hogy a francia kormányt imperializmus tölti el. Francia­ország egyetlen polgára nem gondol arra, hogy ikitálja Franciaország jelenlegi határait.­­Mindaddig azonban, amíg az európai konti­nens nemzetei között gyűlölet és harag ural­kodik, mindaddig, amíg egyes lelkiismeretlen csoportok újabb katasztrófákra izgatnak, mindaddig, amíg Európa népei nem értik meg, hogy a menekülés az együttműködésben van, a békés nemzetek számára csupán egy út van, amelyen sikerrel szállhatnak szembe a­ destruk­tív irányzatokkal: mindennemű támadástól való tartózkodás és mindennemű támadás visszautasításának eltökélt szándéka. Ez az alapgondolat ihatja át a­z új francia katonai­törvényeket. Az új törvények alapján alakí­t­andó francia hadsereg már előre képtelen arra. Hogy hódító hadjáratra induljon, ezzel szemben azonban lehetővé teszi, hogy támadás esetén Franciaország minden erejével a hazai föld védelmének szolgálatába álljon. sörgyári fuvarozó munkásoknak meg akarják újítani a szervezkedést." Ilyen cím alatt a Népszava vasárnapi számá­ban megírtuk, hogy a sörgyári fuvarozó mun­kásokat a megfélemlítés különböző eszközeivel iparkodnak távoltartani az osztály­tudatos szervezkedés gondolatától. És" hogy attól "sem­ riadnak vissza a munkások ellenségei, hogy hatósági személyeket vonjanak bele ebbe az akcióiba. A­ Szállítási és Közlekedési Munká­sok Szövetsége most arról értesít bennünket, hogy a­­servenkedés ellenségei most más cséll­ogáshoz folyamodtak. A sörgyárak béren­cei ugyanis azt a hírt terjesztik, hogy a mun­kások szervezete Szent István napjára a sör­gyáraknál fuvarozómunkássztrájkot készít­ elő. Úgy látszik, ezzel a ravasz trükkel szeretnék igazolni törvénytelen eljárásukat a hatóságok és a közvélemény előtt. A Szállítási és Közleke­dési Munkások Szövetsége ezzel szemben figyelmezteti a sörgyárakban dolgozó fuvarozó munkásokat, hogy eme hazug híreknek ne ül­jenek föl és ne engedjék magukat beugratni semmiféle akcióba, mert,­­úgy látszik, a munká­sok ellenségei a szervezkedés tönkretétele cél­jából vad sztrájkba, szeretnék­ kergetni, a mun­kásokat. A Szállítási és Közlekedési Munkások Szövetsége Szent István napjára semmiféle sztrájkot nem készít elő, sőt a szövetség föl­lépése akadályozta meg, hogy egyes tele­peken az üldöztetések és elbocsátások miatt sztrájkok keletkezzenek. A szövetség figyelmez­teti a munkásokat, hogy viselkedjenek nyu­godtan, munkájukat végezzék el rendesen, vár­ják bizalommal a további fejleményeket és csak azért is szervezkedjenek! Portugáliában „helyreállt a nyugalom". A Lisszabonból érkező legújabb jelentések szerint Portugáliában mindenütt ismét helyre­állt a rend és a nyugalom. A hivatalos lap minisztertanácsi határozatot közöl, amelynek értelmében a Verdi-szigetekre száműzik mind­azokat a katonai és polgári személyeket, akik a forradalmi mozgalomban résztvettek. A lisszaboni gyalogezredet, amely elsőnek csat­lakozott a forradalmárokhoz, föloszlatják. Sarmento hadnagy, aki revolverrel a kezében akarta, a kormányt lemondásra kényszeríteni, nyomtalanul eltűnt. A monarchisták, akiket a mozgalom megszervezésével vádoltak meg, kijelentik, hogy r­ puccskísérletektől teljesen távol álltak. Nem is nagyon látszik valószínű­nek, hogy Manuel exkirály, aki Angliában kényelmes életet él, a bizonytalan portugál trónt erőszak útján igyekeznek megszerezni. A hadügyminiszter és a minisztertanács elnöke proklamációt bocsátott ki, amellyel felszólítja a­z egész népet, hogy támogassa Carmona diktatúráját. Sivasi a lépuima és szeren­ is­­in­tofifées HÉPSZAVA ,1927 augusztus 17. Sage® és Vanzetti metteit. Vanzetti megörült? — Sacco föladta az éhségsztrájkot. Újabb bombamerénylet, Sacco és Vanzetti kivégzésének elhalasztása, óta fent szünetel a mozgalom a halálra ítélt két olasz anarchist­a megkegy­elmezése érdeké­ben. Bostonban napról-napra megismétlődnek a tüntetések. Egyik legújabb távirat szerint vasárnap délelőtt 7000 főnyi tömeg tüntetett Boston­ utcáin. A tüntetést a rendőrség gumi­botokkal oszlatta szét. Newyorki jelentés szerint a munkáspárt végrehajtó bizottsága kimondotta, hogy Sacco és Vanzetti elítélése ellen augusztus 22-én, azon a napon, amelyen a kivégzés elhalasztá­sának határideje lejár, 21 órás tüntetésstrájkot rendez. A bostoni rendőrséghez az a jelentés érke­zett, East Miltonból, hogy kedden reggel bom­bát hajítottak Lewis Mac Hardy házára. Lewis Mac Hardy hét é­v előtt esküdtbíró volt az annak idején Sacco és Vanzetti ellen lefolytatott első eljárás alkalmából. Mac Hardy, és valamennyien, akik a robbanás pillanatában a lakásban tartózkodtak, meg­sebesültek. Bostonban egyébként olyan, eddig meg nem erősített hírek terjedtek el, hogy Vanzettin a kezdődő elmezavar jelei mutat­kosnál­. Ennek tüneteit a fogház orvosai már hetekkel ezelőtt észlelték és annak idején fél­napra párnázott cellába vitték. A siralomház hét esztendeje roppantotta össze idegeit. Sacco, aki immár 30 napja folytatta az éhségsztrájkot, ellenállását hétfőn föladta. Reggel még visszautasította, a reggelit, , a dél­előtt­ folyamán azonban elfogyasztotta a föl­kínált húslevest. A newyorki távirat, amely erről beszámol, elmondja, hogy Sacco az éhségsztrájkot nem önszántéból adta föl, ha­nem azért, mert a mesterséges táplálást, ame­lyet kilátásba helyeztek, akarta elkerülni. Kedden délelőtt ült össze Bostonban Massa­chusetts állam legfelsőbb törvényszéke, hogy meghallgassa Sacco és Vanzetti védőit. Hill védő többórás beszédben összegezte az első el­járás különböző tévedéseit, amelyek az esküdt­bíróságot annak idején a halálos ítélet meg­hozatalára indították s rengeteg bizonyítékot terjesztett a legfelsőbb törvényszék elé, hogy igazolja a­­ halálra ítéltek ártatlanságát. Hír szerint a védelem arra törekszik, hogy az egész ügyet a­ szövetségi törvényszék elé terjesszék revízió végett. Rossz utak, sebesen száguldó autók. Két halálos szerencsétlenség, sok sebesülés. — Autóbaleset érte Rákosi Jenőt is. — Az autóbusz nekiment a sziklának. Az események krónikása újból nagyon sok g­épkocsiszerencsétlensé­gről kénytelen beszá­molni. A legtöbb balesetet természetesen a rossz országutak okozzák, amelyhez hozzájárul még a vezetők vakmerősége is, mert nem ve­szik figyelembe azt, hogy az utakon nemcsak gépkocsik, hanem más járóművek és gyalogos emberek is haladnak. * A fon­yód—balaton­lellei országúton száguldó autók nagy port vertek maguk körül. Tormás István középiskolai tánár 6 esztendős kisfia," éppen akkor ment át az országúton, amidőn egy autó­ rohan­t arra. Az autó utasai a nagy porban nem vették észre a gyermeket, a­ kere­kek elkapták a kisfiút és agyongázoltál­. .­Autóbaleset érte a sümegi országúton Rákosi Jenőt is. A rossz országúton a gépkocsi na­gyot zökkent és a kocsiban ülő Rákosi Jenő nekivágódott az autó tetejéhez. Szerencsére az agg publicista sérülése nem súlyos, ellenben annál súlyosabban sérült meg a vele egy ko­csiban ülő dr. Schiller Ottó, akinek homlokát teljesen fölhasította a gépkocsi teteje.­­ A Te­rézvárosi Torna Club nagy autótúrát rende­zett motorkerékpárok számára. A versenyzők között indult Kepes Ferenc budapesti detektív is, akinek a gépe Vecsés közelében fölborult, Kepes kiröpült az országutat szegélyező fák egyikéhez. A szerencsétlenül j­árt embert be­szállították Vecsésre. Kepes sérülései élet­veszedelmesek.­­ Szeged közelében történt a második motorkerékpárszerencsétlenség. Kis­teleknél Szántó László meg akart előzni egy kerékpárost. Amikor elébekerült, a kerékpáros hirtelen gyorsított, úgy, hogy teljes erővel belerokkant Szántó motorbiciklijébe. A ver­senyzők motorja és oldalkocsija fölborult és utasait maga al­á temette. Szántó László és fe­lesége súlyos sérüléseket szenvedtek. ••—•­­Holt­mann­ Ernő bankár a Fehérvári­ út 70. számú ház előtt gépkocsijával elütötte Mindics Róza 19 éves napszámosnőt. A leány a jobblábán szenvedett súlyos sérülést. — Kálmán Ferenc 45 éves borügynök a Soroksári­ út 74. számú ház előtt motorkerékpárjával elütötte Tőzsér János 62 éves varrómunkást, aki súlyos sérü­léseket szenvedett. — Sotlingenből táviratoz­zák. A Wumperl mellett levő Beyenburg köze­lében egy teherautó, amelyen 26 ember ült, az egyik kanyarodónál fékromlás következtében nekiment a sziklának. Az összeütközés olyan szörnyű volt, hogy a gépkocsi összezúzódott, 1 ember meghalt, 12 súlyosan megsebesült. Bucsu Purjesz Imrétől» Szegény Purjesz Imre, mint életében annyi­szor, most megint Szentesre utazik. Amikor ismerősei, jóbarátai találkoztak vele, mind­annyiszor vagy azzal kezdte, hogy most jött meg pátriájából, Szentesről, vagy arról, hogy oda készül. És ilyenkor beszélt a­­szentesiekről. Valahogy úgy emlegette őket, mint család­tagokat, akik között vannak ,jók és vannak nem jók, vannak keserves kínokkal küzködő robotosok és vannak mások szerencsétlenségé­ből táplálkozó kíméletlen kapzsik. Aztán ren­desen a pátriájából indult ki gondolatmenete az országba világ, az emberiség dolgaira. Mennyire szerette a­ jókat, a küzdőket, a ba­joktól szenvedőket. Melegség vibrált a hangjá­ban, lelkesség hullámzott a szavaiban, amiko­r róluk beszélt. Szép, délceg termete ilyenkor még jobban kiegyenesedett, szemeiben, ezek­ben a jóságos szemekben kigyúlt a tűz, a tett­vágy, a remény tüze. Magyarország haladása, a demokrácia érvényesülése, a jogegyenlőség, az emberiesség, a becsület, a nyugati kultúra eszménye élt benne úgy, ahogy ezt attól az embertől tanulta, aki egyik legközelebbi ro­kona és az újságírásban mestere volt, ahogy ezt Purjesz Lajostól tanulta. Ennek az esz­ménynek a szolgálatában dolgozott, amíg dol­gozhatott és tervezett akkor, amikor a szerkesz­tői munkát lehetetlenné tették számára. És munkáján, meg tervein egy­formán valami napsugaras optimizmus vonult keresztül. Úgy gondolkozott, hogy a rosszra, a csúnyára, a kapzsiságra, a kegyetlenségre csak épp an, hogy rákényszerülnek az emberek, ped­ig egyébként szívesen cselekednék a jót, a szépet és gyakorolnák az önzetlenséget és méltányos­ságot. Az ő kristálytiszta becsületességén, ér­zékeny jóságán keresztül nem is tudta az em­bereket másképen elképzelni. Amíg a kormány a „Világ"-ot be nem til­totta, ennek felelős szerkesztője volt. Hogy mit jelentett Purjesz Imre a lap számára, arra nézve legjobban jellemző az, hogy amikor a betiltott lap szerkesztősége új név alatt indult munkába, a kormányzat feltételül azt tűzte ki, hogy Purjesz Imrét hagyják ki az új ala­kulásból, mert ő képviselte a hatalom szemé­ben is a demokrácia és a jelenlegi uralommal szemben való ellenzéki szellemet. Purjesz Imre azután, hogy lapja betiltásá­val és az ő személyének az új lap szerkesztő­ségéből való kizárásával lehetetlenné tették a szerkesztői munkát, mint újságíró igyekezett eszményét szolgálni. Nem igaz az, hogy Purjesz Imre újságírói pályája a „Világ" betiltásával ért véget. Újságíró maradt ő azután is. Itt és dolgozott és írásai közül több jelent meg a Népszava hasábjain is. Lapunk olvasói tábo­rában sokak szíve szorult össze a részvéttől és fájdalomtól, amikor értesült arról, hogy Purjesz Imre áldozata lett ezeknek a mai időknek, amelyekben azok, akik emberek sorsát intézik, végzetesen különböznek attól az optimista képtől, amelyet az emberekről meg­rajzolt magának. Ő, aki mindig "bízott benne, hogy végül is megvalósul a demokrácia és a haladás érdeké­ben megfogamzott valamelyik terve, végül is kénytelen volt rájönni arra, hogy ezek a ter­vek itt megfeneklenek a valóságon. Ez a va­lóság pedig az, hogy itt nem látnak be sem­mit, se fönt a nagyurak, se lent a kis szolgák, se fönt a megrendelők, se lent az udvari szál­lítók. Az úr vásárol, a boltos szállít, a nem-

Next